Esténként végre nem a lábammal foglalkozom
Harminc évig álltam a postai pult mögött, és nyugdíjasként is egész nap talpon vagyok az unokák mellett. A cukromra régóta figyelnem kell, esténként pedig a lábam is nehéz és bizsergő volt.
A szomszédasszonyom szedte az Otta+-t, ő mutatta meg a dobozt. Ebéd közben veszem be az egy kapszulát, és a második doboz végére feltűnt, hogy délután kevesebbet ásítozom, este nyugodtabban ülök le.
Közben a fehér kenyeret rozsosra cseréltem, és vacsora után a férjemmel körbesétáljuk az utcát. A vércukromat továbbra is a háziorvosom nézi, a kapszula ehhez ad nekem egy kis támaszt.








