A szőlőhegyre most is gyalog megyek fel
Harmincöt évig voltam kocsivizsgáló a záhonyi átrakóban, egész nap síneken lépkedtem és vagonok alá hajoltam. Nyugdíjasként a kis szőlőm köt le, de a domboldalon felfelé egyre többször megálltam.
A lányom olvasott a Jointerráról, és hozott belőle három flakont. Reggelinél és vacsoránál veszem be a két kapszulát, ahogy a címke írja. Egy-két hét múlva vettem észre, hogy metszésnél könnyebben guggolok le, és nem a térdemen jár az eszem.
Közben az unokám rábeszélt, hogy esténként tornázzunk együtt tíz percet, és megfogadtam, hogy a fröccs helyett több vizet iszom. Így együtt jó ez a rendszer.








